A hang az emberi élet alapvető velejárója, nélküle az emberek közötti kapcsolat nehezen képzelhető el.

Sok esetben a veszélyre is a hangok figyelmeztetnek bennünket, a gépek, járművek hibáira is a rendellenes hangokból következtetünk. A hangnak zajként való megítélése erősen szubjektív. Egy motorkerékpáros számára a motorjának erős hangja a sebesség, a száguldás örömét jelenti, míg az utcán közlekedő vagy az oda néző lakásban élő embereket zavarja, számukra a motor egyértelműen zajforrást jelent. Sok fiatal örömmel teszi ki magát rendszeresen halláskárosodást okozó hangerőnek, amikor bulizni megy, a környezetben élők számára azonban ez a zene zajpanaszra ad okot. A szülők büszkén mesélik el, hogy a gyermekük már nevet, ugyanakkor a leggyönyörűbb gyermekkacagás is rendkívül zavaró lehet, ha ezt a szomszéd lakásból kénytelen valaki végighallgatni. Zajnak tehát a kellemetlen, zavaró, egészségkárosító hangokat nevezzük.

 „A hangnak zajként való megítélése erősen szubjektív.” 

Valami akkor zajos, ha hangos?

A csendes – zajos egymás ellentétei? NEM, illetve NEM MINDIG, nem minden körülmények között! A „zajos” nem azt jelenti, hogy „nincs csend”, hanem azt, hogy az észlelt hangok kellemetlenek, valamilyen tevékenységünkben zavarnak bennünket. Zajos lehet egy alig hallható hang is, ha az elvonja a figyelmünket a tanulástól, munkától vagy megzavarja az alvásunkat. Például: a nekünk kedvező (gyakran igen nagy!) hangerővel hallgatjuk otthon a zenét, és amikor kikapcsoljuk, mert tanulnunk kell, akkor arra figyelünk fel, hogy a szomszédból áthallatszó zene miatt nem tudunk a tanulásra koncentrálni. Pedig az áthallatszó zene esetleg 100 000-szer, egymilliószor kisebb intenzitású, mint a saját zenénk volt. Persze, ez fordítva is igaz! Lehet, hogy mi is zavartuk a szomszédot, amikor hangosan hallgattuk a zenét.

Egy hangos gép mindenhol zajos?

Nem. Zajról, zajosságról csak ott beszélünk, ahol ember tartózkodik (vagy esetleg a természeti környezet más szempontból csendet, védelmet igényel), és csak akkor, amikor a gép hangja az ember tevékenységét zavar(hat)ja. Például, ha benzinmotoros kapálógéppel a szőlőskertben dolgozunk (és közel-távol nincs szomszéd), akkor nem okozunk környezeti zajt, de ha a lényegesen csendesebb villanymotoros fűnyíróval az otthoni kertben vasárnap délután vágjuk a füvet, és ez a szomszéd pihenését zavarja, akkor már zajt okozunk. 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól Fogalommeghatározások 2. § E rendelet alkalmazásában: a) védendő (védett) környezet: védendő terület és védendő épület, helyiség, amely emberi tartózkodásra, tevékenység végzésére szolgál, és ahol az emberi tevékenység zavarásának megakadályozása vagy az emberi egészség védelme érdekében a környezeti zaj, rezgés mértékét korlátozni kell.

Akkor tehát a bármennyire hangos nem mindig zajos?
Teljesen tőlünk függ? NEM!

Vannak olyan erős hangok, amelyek már tőlünk függetlenül veszélyesek. Károsíthatják az egészségünket, például vérkeringési zavarokat, magasvérnyomást, gyomorpanaszokat, sőt halláscsökkenést okozhatnak. De már az ennél kevésbé zajos környezetben is észrevehető, hogy a zaj az akaratunktól függetlenül is hat ránk.

Miből lesz a hang?

„A hang a levegőrészecskék rezgőmozgásakor jön létre.”

Valamilyen rugalmas testet rezgésbe hozunk, például ráütünk az asztalra, ugrálunk a padlón, megdöngetjük a falat, megpendítünk egy húrt, rezgésbe hozzuk a hangszóró membránját és a rezgő test a vele érintkező levegőrészecskéket elkezdi lökögetni. A levegőrészecskék kilengenek, és ezt a mozgást átadják egymásnak. A levegőrészecskék sűrűsödnek – ritkulnak, ami nyomásváltozást okoz, és ez a hatás tovaterjed. Kialakul a hanghullám. Ha a rezgő test körül „befestenénk” a levegőrészecskéket, láthatnánk, hogy mikor ér a fülünkhöz a hang ? NEM ! A hanghullámok terjedésekor nem a levegőrészecskék vándorolnak, hanem csak az energia terjed.